Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náhum 1:7)

PÉNTEK. JANUÁR (2lJ-Olvassuk: Náhum 1:7-15.

Náhum hitt Istennek a gonoszt legyőző erejében. Próféciájában Náhum ezt kérdezte Asszíriától: „Jobb vagy-e Nó-Amónnál (Thébesznél)?” A felső-egyiptomi Nó-Ámónt Kir.e. 663-ban foglalták el az asszírok. Néhány évtizeddel azután egy asszír hadsereg elfoglalta Susát. ez elámita királyság fővárosát. Babilontól keletre, így Assziris Nó-Ámóntól Susáig uralkodott az ókori világon. Náhum a próféciáját valamikor Nó-Ámón elfoglalása után, de Asszíriának a káldeus-méd hatalom által 612—609-ben legyőzetése előtt írta.

Náhum azért tudott reménykedni, mert megértette Istent. Náhumnak a jövőbe látása nem a világ eseményeiből eredt, hanem abból a mély hitből, hogy az Úr menedékről, mentségről gondoskodik Júda népe számára. A baj és gonoszság idején Náhum bízott Isten jóságának a bizonyosságában. Évezredek messzeségéből Náhum prófétán keresztül Isten szava éppen téged vigasztal, nyomorúságban levőt: jó az Úr. gondja van rád is.

IMÁDKOZZUNK: Mit tegyek a gonosz időkben, óh Uram? Egész életemben szolgálni igyekeztem. A gonosz időkben sem szünök meg ezt tenni, hanem követem azt az utat. amin megismertem a Te jóságodat és szeretetedet. Ámen.

— Istenhez menekülök, nem azért, mert félek a gonosztól. hanem mert ismerem az Úr jóságát. —

John F. Mulholland (Hawaii)

’oÁA

23