Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

,,Hü az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (I.Kor. 1:9)

Már pár éve megtért keresztyén voltam, amikor hallottam egy prédikációt arról, hogy keresztyéneknek türelmeseknek kell lenni, akármilyen nehéz teher is van a vállukon. Mindig hálásaknak kell lennünk Istennek, nem szabad zúgolódnunk, kétségbeesnünk.

Egyszer nagyon beteg lettem, zúgolódtam ellene, és minden olyan reménytelennek látszott. Egyik este el akartam olvasni egy meditációt, s kinyitottam a bibliámat. Hirtelen eszembe jutott az a régi prédikáció. Viszszaemlékeztem, hogy a lelkész arról beszélt, hogy a keresztyéneknek mindig hálásaknak kell lenni. Én pedig — gondoltam — mivel örökké csak zúgolódom és nem adok semmiért sem hálát, nem is vagyok keresztyén. Isten elhagyott engem. Becsuktam a bibliámat és arra gondoltam, hogy no, erre sem számíthatok többé.

Aztán eszembe jutottak nagynéném levelei, amelyeket mind eltettem magamnak. Elővettem az egyiket, és ezt olvastam benne: ,.Amikor nyugtalan vagy és úgy érzed, hogy Isten elhagyott, olvasd el I.Kor. l:9-et.” Újra elővettem a bibliámat, s ezt olvastam benne: ,,Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.”

Most már tele van a szívem békességgel és Isten iránti hálával, mert tudom, hogy Ő sohasem hagy el engem.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenem, segíts meg, hogy hűséges legyek Tehozzád, és mindig és mindenért tudjak hálát adni Neked. Ámen.

— Még ha zúgolódunk és kételkedünk is. Isten akkor is velünk van. — Sabeda Nasution-Harahap (Indonézia)

SZERDA, JÚLIUS 27. — Olvassuk: I. Kor. 1:4-9.

29