Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

KEDD, JÚLIUS 26. — Olvassuk: Zsolt. 119:33-40

„Mert Isten az. aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 2:13)

Amikor szerencsétlenség ér bennünket, és hitben Istenhez fordulunk, gyakran emlékeztetjük magunkat arra az ígéretre, hogy: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak” (Róma 8:28). Megvígasztalódhatunk ebben az ígéretben és megpihenhetünk annak a bizonyosságában, hogy Isten még a fájdalomban és bajban is lelki áldást ad számunkra.

De bízunk-e ugyanígy Istenben, amikor jelentéktelen problémákkal állunk szemben? Én bizony nem mindig. Amikor még a gyermekeink picik voltak, természetesnek vettük, hogy napi munkánkat, vagy csak kellemes időtöltésünket gyakran és váratlanul meg kellett szakítanunk miattuk. De most már szeretném, ha napi munkám pontosan, az én általam előre megtervezett menetrend szerint haladna. Néha azonban a különböző, apró, nemvárt dolgok miatt fölborul a menetrend. Elfogadom ugyan, hogy meg kell szakítanom előre eltervezett tevékenységemet, de bizony zúgolódom, morgolódom miatta. Sokkal pozitívabb hozzáállásúnak kellene lennem. Hiszen ezeken a kis jelentéktelen problémákon keresztül önfegyelmet, türelmet, szeretetet, hitet, kedvességet, szelídséget tanulhatok, amelyek a Lélek gyümölcsei.

IMÁDKOZZUNK:Istenem, segíts, hogy örülni tudjak minden próbának és fölismerjem, hogy ezekkel is formálsz, hogy Krisztushoz legyek egyre hasonlóbb. Jézus nevében kérlek, hallgass meg. Ámen.

— A próbákban Isten lelki növekedést ad számunkra.

Doris Davis (Arkansas)

28