Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, JÚLIUS 23. — Olvassuk: Róma 12:1-8 „...szánjátok oda a testeteket élő, Szent és Istennek kedves áldozatul.” (Róma 12:1-8)

Vasárnapi igehirdetésre készültem, amikor telefonon értesültem arról, hogy az egyik gyülekezeti tagunk otthona leégett. Csak életüket tudták a tűzből kimenteni és minden ingóságuk elpusztult. Ideiglenesen egyik rokonuk kicsi házába menekültek gyerekeikkel, ahol nagyon nehéz körülmények közt voltak a hely szűke miatt.

Nyomban meglátogattam őket és próbáltam vigasztalni a tűzvész sújtotta családot.

Másnap az istentisztelet alatt, valahogy üresnek éreztem a szolgálatomat. Megálltam beszédemben, és a következő szavakkal befejeztem azt:

,,Az istentisztelet azt jelenti, hogy odaadjuk magunkat Istennek tetsző kedves áldozatul. Nos, itt az alkalom! Menjünk most haza és egy óra múlva térjünk vissza megrakodva élelemmel, ruházattal, ágyneműkkel, mindazzal. amire csak tűzvészt szenvedett testvéreinknek most szükségük van. így pótolhatunk valamit abból, amit elvesztettek. Mi azután elvisszük a holmikat — mintegy istentiszteletként — kártszenvedett társainknak.

Valóban egy óra múlva már vittük is boldogan énekelve a sietve elkészített csomagokat. Nemcsak holmik voltak, de pénz, anyag és munka is, mert néhány hónapon belül gyülekezetünk tagjai újjáépítették a leégett otthont; hiszem kedves áldozatul az Úrnak.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts minket abban, hogy magunkat adhassuk mint élő, szent és neked kedves áldozatot. Szent Fiad nevében kérünk, aki életét áldozta fel értünk, Ámen.

— A templom falain túl is terjedjen ki istentiszteletünk. — Steve Burt (Maine)