Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van. és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akara meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.” (2.Sán. 23:16)

Amikor Jeruzsálemhez közel, a Rephaim völgyébe vették be magukat a Filiszteusok, Dávid megszomjazott a bethlehemi kút üde vizére. Amikor azonban három hü vitéze áttört az ellenség táborán és hoztak a kút vizéből. Dávid mégsem ivott belőle, mert tudta, hogy a vitézek áldozata a vizet szentté tette. Ami pedig szent, legyen az Úré.

Körülöttünk is vannak Istennek szentelt lények és dolgok.

Vizsgáljuk meg magunkat. Gondoskodunk-e gyermekeink lelki neveléséről. Elvisszük-e őket akkor is a vasárnapi iskolába, ha munkánk vagy társadalmi életünk miatt ez külön fáradságot jelentene. A vasárnap reggel ellustálkodott idő, vagy a tized visszatartása egyenlő az Istennek szentelt dolog felélésével.

Vegyük nagyon komolyan Istennek tett fogadalmunkat. amely a kereszteléskor, vagy az Úrvacsorán elhangzott. vagy az adakozás szolgálatát és minden más Istennel kapcsolatos szolgálatunkat úgy, hogy azt valóban nem a magunk, hanem Isten dicsőségére végezzük. Mert

.....a te atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

(Máté 6:4)

IMÁDKOZZUNK:: Uram, segíts nekem felismernem mindazt az életemben, ami neked szentelt, hogy helyesen szolgálhassalak. Az Úr Jézus nevében kérlek. Ámen.

— A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. —

Maude Coggin (Alabama)

VASÁRNAP. JÚLIUS 24. — Olvassuk: 2. Sám. 23:8-17.

26