Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, JÚLIUS 22. — Olvassuk: Zsolt. 8.

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható."

(Zsid. 11:3)

Az 1950-es évek elejére már elrendeződött a világ körülöttünk. A háborúnak vége volt és az emberek elmerültek a családok, otthonok, városok felépítésének a munkájában. Terveztünk, és dolgoztunk a jobb jövőért. A régi egyiptomiak, babylóniaiak, görögök példáját követtük és próbáltuk feltérképezni a csillagvilágot. Hálásak voltunk az Úrnak a világegyetem rendjéért. Éjszakánként szívesen gyönyörködtünk a ragyogó csillagokban és a fényes holdban. De úgy gondoltuk, hogy a hideg világűr csak maradjon magának, mi is megmaradunk a mi világunkban.

Akkor — 1957-ben — az oroszok fellőtték a Sputnik I-t, és ezzel beléptünk az űrhajózás korszakába. Az űrhajósok felmentek és azt jelentették, hogy nem látták az Istent. Erre az emberek megrémültek, de vajon várhattunk-é mást? Hogyan remélheti valaki, hogy az űrben megtalálja Istent, mikor itt a földön sem képes meglátni? A testi szem csak testi dolgokat tud észlelni. Csak a hitnek a látásával vagyunk képesek az időn és az űrön át meglátni és megismerni Istent. Nincs más út és mód.

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Isten, köszönöm néked a világmindenséget és azt, hogy élhetek benne és tanulhatok róla. Bátoríts, hogy merítsek abból a tudományból, amelyet Te jelentettél ki ebbe a világba. Segíts, hogy megállják a mának a valóságán és a hitnek a szárnyain repüljek a holnapba. Ámen.

— Hit által tudom azt, amit nem tudok bizonyítani. —

MarDock W Ruth (Texas)

24