Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 19./— Olvassuk: Luk. 12:13-21.

„Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem abban van az embernek az élete, hogy a vagyonban dúskál.” (Lukács 12:35)

Méhész vagyok, s ebben a foglalkozásban gyakran van alkalmam megfigyelni a méhek bámulatos munkáját. Ezek az apró lények sokkal többet felhalmoznak az életük fenntartásához szükséges táplálékból, mint amenynyire nekik szükségük van. Mi elvesszük tőlük a fölösleget, ami az ember számára kitűnő természetes eledel.

A műit nyáron a lóherésben figyeltem a méhek szorgos munkáját. Remek, napos, meleg idő volt, s a virágok pompáztak. Egy különösen szorgalmas méhre lettem figyelmes. Minél több virágmézet gyűjtött össze, annál nehezebb lett számára a repülés. Felmászott a here szárára, onnan a levegőbe röppent s próbált volna szállni a kaptár felé. Visszaesett azonban a földre, mert a felszedett virágpor súlya lehúzta. S újra kezdődött a körforgás, felmászott a legközelebbi lóhere szárára, a szár végén találta a virágot, megszedte magát, s repülni próbált újra. Eredmény nélkül. Nem jutott el annak tudatáig, hogy könnyebb teherrel magasabbra szállhat, gyorsabban repülhet, többet begyüjthet. — Nem így vannak-e, vagyunk-e sokan? A kísértésben, hogy földi kincseinkhez még többet adjunk, elbukunk, az élet teherré válik, gondunk sokasodik, s örömünk eltűnik, mint felszálló pára.

IMÁDKOZZUNK: Uram, a múló gazdagság helyett a felülről való elhívás koszorúja után futok. Tudom, Te velem vagy. Ámen.

— Mennyi van nekem a szükségesen felül? —

Ligon Barryj^Fermessee)