Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Higyjétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meg is adatik néktek.” (Mk.ll:24)

A szemhély alatt viselt szemüvegemet elvesztettem az úszómedencében. Szégyelltem odamenni a vízőrhöz, hisz tudhattam volna, hogy ezzel az érzékeny, átlátszó lencsével nem szabad vízbe menni. Meg aztán, hogy is lehetne rálelni egy ilyen parányi tárgyra egy nagy úszómedencében... A végén azonban mégis rászántam magam: „Nézd, Pista, ez a helyzet...” És másnap Pista megtalálta szemüvegem a medence szűrőkészülékében!

Vajon nem így vagyunk-e sokszor az imádkozással is? Szégyellősök, vagy túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy Isten elé tárjuk helyzetünket. Isten Igéje azonban arra tanít bennünket, hogy (1) a mi mennyei Atyánkat érdekli életünk minden részlete, akármilyen csekélynek, vagy nevetségesnek tartjuk is mi azt; (2) ami emberileg lehetetlennek látszik, Isten előtt nem lehetetlen, s ezért az igaz imádság „csodák” kapuit nyitja meg; (3) csak az imádkozik igazán, aki hittel könyörög, vagyis Isten akarata szerint és semmit sem kételkedve (Jak. 1:2-7); (4) imádkozó életet élni nem lehet egyedül, mert a nagy ígéret feltétele az, hogy ketten, hárman egyakaraton legyenek (Mt. 18:19-20); ezért a többes szám igénkben!

Imádkozzunk hát alázatosan, mint akik tudják, hogy rajtunk már csak az Isten segíthet. De imádkozzunk hittel, mint akik tudják, hogy rajtunk az Isten segít!

IMÁDKOZZUNK: Áldalak Téged, Mennyei Atyám, az ima kiváltságáért. Taníts minket imádkozni! Ámen.

— Isten olyan nagy, hogy a kicsit is meghallja! —

Gullet N. Karen (Ohio)

SZERDA, JÚLIUS 6. — Olvassuk: Máté 7:7-11.

8