Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

...„jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. (Máté 6:8b)

Megrázó nagy tragédiák terhe alatt sokan próbálnak imádkozni Istenhez. Még talán azok is, akik ritkán, vagy sohasem imádkoznak, ilyenkor igyekeznek segítségért könyörögni. Jó és helyes az Úrhoz fordulni hitből fakadó őszinte imával. Miért vádaskodnak mégis sokan: „Hogyan engedheti meg Isten, hogy ez, vagy az a borzalom megtörténjék?”

Leggyakrabban a meg nem hallgatott imádság oka: kétkedésünk. Az írásokban olvashatjuk, hogy ahányszor valaki Jézustól kért valamit mindig a kérelmező hite volt Jézus csodatételének legfontosabb tényezője. Még tanítványainál is így volt. (Máté 17:19-20)

Hitünk próbája az, hogy hiszünk-e valóban Jézus Krisztus feltámadásában; abban, hogy ami itt körülöttünk létezik, az csak ideigvaló. És mi, az egyház tagjai, mint a bibliai menyasszony, várjuk-e őszintén a vőlegényt, az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét, amikor átváltoztatja a mi múlandó testünket romolhatatlan mennyei testté? Ha mi ebben nem hiszünk, ahogyan Pál apostol mondja: „minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (I.Kor. 15:12-26)

Vizsgáljuk meg hát hitünket a fentiek alapján, mielőtt Istent bármire is kérnénk, és vizsgáljuk meg kérésünket az örökkévalóság perspektívájában. Ne feledjük, Istennél nem ez a rövid földi élet a fontos, hanem az, hogy hol leszünk az örökkévalóságban.

IMÁDKOZZUNK: Hinni taníts, Uram, kérni taníts! gyermeki nagy hitet kérni taníts! Ámen.

— A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága. —

Papp István (West-Vancouver, Canada)

KEDD, JÚLIUS 5. — Olvassuk: Máté 6:25-34.