Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, JÚLIUS 4. — Olvassuk: Róm.6:15-23.

„Jót cselekedvén... mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja." (lPét.2:16)

A szabadság olyan kincs, amit őrizni kell, becsben tartani kell. Őrizni nagy gonddal, de használni bölcsen. Máskülönben a mi szabadságunk mások szolgasorsba taszítását jelentheti. Használhatjuk azt arra, hogy magunknak előnyöket szorozzunk, másokat meg hatra taszítsunk. Az alkalmak naponként kínálják magukat az élet egyszerű, közönséges keretei között, hogy okosan. Isten tanítása szerint használjuk szabadságunkat:

1.) Elismerhetjük mások jogait éppenúgy. mint a magunkét. 2.) Nézhetünk az emberekre, mint Isten szeretett fiaira és leányaira, akikért Fiát áldozta fel a kereszten. 3.) Rábízhatjuk Istenre minden munkánkat és másokért való szolgálatunkat.

Pál apostol azt mondja: „Mindent, amit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Űr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván... (Kol.3:17). Aki az Istentől vett jóért hálát tud adni szüntelen, s aki mindent az Úr Jézus nevében cselekszik, nem hordja a szabadságnak olyan palástját, amellyel gonoszságát takargatja. A hivő ember szabad; szabad minden jócselekedetre.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézusunk, segedelmeddel hadd használjunk minden alkalmat arra, hogy jót tegyünk. Tegyük azt, ami helyes a Te szemeidben. Ámen.

— A keresztyén szabadság Isten rabszolgáivá tesz. — Mary L. Wood (Ontario, Canada)

6