Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

KEDD, JÚNIUS 14. — Olvassuk: János 15:1-9 „Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (János 15:5)

Hajnali napkelti sétám gyönyörű útra vitt, ahol a kertekben sárga, arany és barackszínű azaléák virultak, meg piros és rózsaszínű rhododendronok.

Később egy almafához értem, mely bársonyos zöld gyep közepén állt. az átlósan hulló napsugarak a zöld gyepet aranyra festették. Mélyen belélegeztem a fa virágainak illatát és hálát adtam az Úrnak a tavasz e nagy ragyogásáért. Lelkesedésemben azt kérdeztem önmagámtól: „Vajon mi lehet szebb a virágzás idejénél?” Nagyon hamar megjött a válasz-gondolat: „A gyümölcs még szebb!” A virág csupán a gyümölcs ígérete, a gyümölcsé, amely majd jönni fog. A virág és a virágzás pusztán csak a gyümölcsért vannak: annak csupán előfutárjai. Mily meghatóan, tiszteletreméltóan szép lesz a fa, ha az avarrá sárguló fű felett ágait aranyló vagy rubinpiros gyümölcsök éke terheli.

így van ez velünk is, akik vesszők vagyunk a szőlőtőn, mely maga az Úr Jézus Krisztus. Virágzásunk akkor van, amikor Krisztusban újjá születünk, de a valódi küldetésünk az, hogy gyümölcsöt hordjanak ágaink, az Ő igéjének, az Ő értünk hozott áldozatának gazdag gyümölcseit. A gyümölcsben tölti be a fa és a lélek a hivatását.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Úristen, köszönjük, hogy metszegetsz és ápolgatsz, hogy gyümölcshordó ágaiddá legyünk. Gyümölcseid egyformán gazdagítják az ágat és a szedőt. Vidd véghez akaratodat lelkűnkben. Ámen.

— Milyen gyümölcsöt termek én a Jézus érdeméért? —

Larson J. Elsie (Oregon)

47