Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

Az írás így szól: „Hittem és azért szóltam: hiszünk mi is és azért szólunk.” (II. Korinthus 4:13)

Nemrégiben egy péküzletben kenyérre várakoztam. Az egyik alkalmazott odajött hozzám, és megkérdezte, hogy nem akarom-e megkóstolni kitűnő fahéjas csigatésztájukat, ami épp most frissen sült ki és igen népszerű. Köszönettel elutasítottam, hogy most nem kívánom megkóstolni. Pár perccel később a főnök is észrevett, amint várakoztam, s mivel járatos vagyok az üzletében, maga fordult hozzám ugyanazzal a kérdéssel, mint alkalmazottja. Sőt odahozott egyet a csigákból, és megkínáR, hogy kóstoljam meg, mert ez üzletének a büszkesége. Egy falatot számbavettem, s ez meggyőzött arról, hogy sütemény valóban kitűnő volt. Vettem belőle, s vittem haza a kenyérrel, amiért tulajdonképpen jöttem. Amint komcsimbaa ülve, hazahajtottam, azon tűnődtem, hogy a péküzlet alkalmazottainak és tulajdonosának árujuk kiválóságában való hite és öntudata, hogy győzött meg arról, hogy olyat vásároljak, amit nem volt szándékomban venni.

Gondolataim aztán a saját életemre terelődtek. Azok ott a boltban hogy lelkesedtek árujukért, és hogy bírtak vásárlásra: vajon vagyok-e én ilyen lelkes, amikor arra kerül a sor, hogy másokat az Úr követésére hívjak?

IMÁDKOZZUNK: Uram. Istenem! Engedd, hogy az én életem tükre legyen a Te szeretetednek. amint a hold tükrözi az éjben a nap ragyogását. Krisztus nevében Ámen.

— Életem Krisztus szeretetének ízelítője lehet azok számára, akik nem ismerik őt. —

Warren R. Bruce (Tennesee) 48

SZERDA, JÚNIUS 15. — Olvassuk: II. Kor. 4:1-15.