Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 9. — Olvassuk: Mt. 22:34-40.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt. 22:39)

Egy 3 éves gyermek beszélget magában: „Szeretem anyát, szeretem apát, szeretem Annát, szeretem Ágit, szeretem Józsikát és szeretem „engem”. Gyermek beszéd. Kedvesen is hangzik. Dehogy templomba járó, igétolvasó keresztyének a fenti bibliai verset odamagyarázzák, hogy abban Jézus kettős parancsot adott: a felebarát szeretetét és a magunk szeretetét, vaskosan téves magyarázat és súlyos elferdítése Jézus szavának. És sajnos, gyakran hallani ilyen magyarázatot még lelkipásztorok részéről is, vagy lehet olvasni. Állj meg, Testvérem, aki ezt a tetszetősnek hangzó magyarázatot adtad, vagy elfogadtad! Nézz magadba, gondolkozz! Kell az embert önszeretetre tanítani? Azt az embert, aki bűnben születik, és bűnben melengeti az anyja. Azt az embert, akiről azt mondja a biblia: „Nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Az óemberünk minden porcikája önzéssel, önszeretettel van átitatva. És Jézus, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, hogyis mondott volna ilyet, hogy „szeresd magadat”. Az ember nagy öpszeretete kiáltó valóságként állt előtte, ezért parancsolja, hogy szeresd felebarátodat is úgy, mint magadat. A magunk szeretete tény és nem teljesítendő követelmény.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, óh mennyire vakok vagyunk magunkkal szemben. Azt véljük, hogy a magunk szeretetében múlasztásaink vannak. Kérünk, nyújtsad világosságodat, hogy a felebaráti szeretetben legyünk jobbak. Ámen.

— A lelki vak mindig mindenben többet akar magának. —

42

N.N. (Canada)