Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Ján.10:27)

Nemrég meglátogattam a Szentföldet, ahol az Úr Jézus járt és ahol a pásztorok még mindig őrzik az ő nyájaikat, mint az ő idejében. A szárasztó forróságban gyéren nőtt a fű a sziklás, lejtős, sok veszéllyel is fenyegető talajon. A beduin pásztorok állandó, gondos figyelemmel vigyázták nyájaikat, őrködtek biztonságuk felett.

Milyen boldog tudat az, hogy nekünk is van ilyen jó Pásztorunk, az Úr Jézus, aki körülvesz minket örökkévaló szeretetének mindenre kiterjedő gondosságával. A pásztor megvédi az ő nyáját a ragadozóktól, kimenti a szakadékból: a Mennyei Pásztor életét adta érettünk, az ő juhaiért.

A Jó Pásztor nem ígér nekünk gond és veszély nélküli életet, de az Ő pásztorbotja hűségesen pásztorol minket minden megpróbáltatáson, veszélyen keresztül. — De nemcsak az életben ígér nekünk az Úr segítséget, bíztatást, védelmet. Az írás lapjain hangzik felénk a csodálatos ígéret: „És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” Testvéreim, van-e ennél biztatóbb- szebb, bodogítóbb ígéret!

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézusunk! Köszönjük, hogy olyan hű Pásztorunk vagy, akinek vigyázó szemei mindig rajtunk függenek. Add, hogy a mindennapi élet küzdelmei között szemeinket mi is mindenkor reád fuggeszszük, és engedelmeskedjünk a Te hívó szavadnak. Ámen.

— Lelki biztonságunkat csak Krisztus őriző szeretete adhatja meg. —

Felts C. Virginia (Indiana)

PÉNTEK, JÚNIUS 10. — Olvassuk: Ján. 10:7-18.

43