Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak maga baja.” (Máté 6:34)

Keddi együttes áhítatunkon valaki említette, hogy Estevan Roberto Testvérünk készül learatni gyapottermését. Pár órával azelőtt otthonomban arra kértem Istent, hogy esővel enyhítse a tikkasztó hőséget, mely mindnyájunkat elbágyasztott.

Imaóránk után este azon kezdtem gondolkodni, hogy ha az Úr meghallgatja fohászomat és esőt ad, ez majd tönkreteszi Estavan barátunk gyapottermését. „Uram” — tört fel szívemből az ima — „Te nem cselekedhetel mindnyájunk kedvére. Inkább elviseljük a hőséggel járó kényelmetlenséget, csak a testvérünk termése kárt ne szenvedjen!”

Másnap reggel, mikor felébredtem, ragyogó napfény köszöntött. Jobb időt kívánni sem lehetett az aratásra. Ablakomat kinyitva kellemes, hüs levegő csapott meg. A keletkezett friss szél eső nélkül is enyhítette a forróságot.

Sokszor tapasztaljuk hálás csodálattal, hogy Isten, ha őreá bízzuk nehézségeinket, megoldja azokat. Talán nem úgy, ahogy gondoljuk, de teljesebben, tökéletesebben. Isten megoldása mindig a legjobb, mert ő tudja, hogy igazán mire van szükségünk.

IMÁDKOZZUNK: Add Uram, hogy mindig, mindenben reád bízzuk magunkat. Ámen!

— Ha Istenben bízunk, boldogan tapasztaljuk, hogy Isten mindenkor tudja, hogy részünkre mi a legjobb. — dós Santos Canfield Estevao (Brazília)

KEDD, JÚNIUS 7. —Olvassuk: Máté 6:7-13.

40