Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

,,Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat, énmagamért és bűneidről nem emlékszem meg.” (Ézsiás 43:25)

Gyalog mentem egy hosszú utcán és sehol sem találtam átjárót gyaloglók részére. Át kellett, hogy jussak a másik oldalra, így óvatosan körülnéztem és mivel autók nem jöttek, elindultam az úttesten át. Az út szélén, távolabb egy autó állott, amire nem figyeltem. Egyszerre csak egy rendőr szállt ki az autóból, és felém indult. ,,Az úttesten átvágni tilos” — mondotta. Még bírság cédulát is akart adni, amit kérlelésemre visszavont. Kissé fel voltam háborodva, amikor arra gondoltam, hogy hányán futkosnak át az úttesten és a rendőr nem figyel rájuk.

Amikor aznap délután a Bibliámat olvastam, erre az Igére találtam: „Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne, és oly titok, ami ki ne tudódnék.” Ha valami helytelen dolgot titokban akarunk tenni, kockázatot vállalunk. Ha kitudódik, szégyenben maradunk és büntetést kapunk. A földi törvény bünteti a törvényszegőt. Mennyei Atyánk ellenben, ha felfedi vétkeinket, azok által tanít, dorgál és csiszol bennünket, és amikor megbánjuk azokat, eltörli. Nem ad bírsági cédulát, hogy fizessünk azokért, hanem Egyszülött Fiát küldte el, hogy az ő áldozata árán felmentsen bennünket a bírság alól.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, szívünk tele van hálával irántad, hogy figyelmeztetsz bűneinkre és ha megbánjuk őket, megbocsátasz nekünk az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Imádunk és áldunk. Ámen.

— A bűn, ha engedünk néki, új bűnt szül. —

Tomcsányi Ödönné (Fresno, California)

HÉTFŐ, JÚNIUS 6. — Olvassuk: 3 Móz. 4:27-35.

39