Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

SZERDA, JÚNIUS 1. — Olvassuk: Fil.3:l-16.

„Célegyenest igyekszem Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrőlvaló elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)

Figyeltem egy kislányt, amint biciklizni tanult. Felült rá, és két lábával a pedálon próbálta magát egyensúlyban tartani. De ismét és ismét leesett. A sikertelenség azonban nem vette el a kedvét. Csinálta újra. Végül egy barátnője jött segítségére. Megtartotta a biciklit, aztán megtolta. Ily módon a kislány lassan rájött a biciklizés titkára: Egyensúlyt tartania biciklin csak előrehaladással lehet.

A keresztyén élet titka is ez. Mozdulni, törekedni kell a cél felé. Aki megáll az úton, bár látja, hogy a cél vagy célok még messze vannak, biztos, hogy nem vesz jutalmat. Mert más megtérni, az újjászületésnek részese lenni, aztán ebben örvendezve, gyermek keresztyénnek maradni, vagy ami még rosszabb önelégültnek lenni szolgálat nélkül, és megint más felnőtt keresztyénként a nemes harcot végigküzdeni. Megerősödni a belső emberben, mikor Krisztus lakozik a szívünkben hit által. Mikor a szeretetben meggyökerezve, megismerjük Isten jóvoltának szélességét, hosszúságát, mélységét és magasságát. Beteljesedni Istennek egész teljességéig. A Benne való hit mozdít folyton előre a keresztyén élet pályáján egyik célponttól a másikig, mígnem eljutunk Istenünk elhívása végső jutalmára, a színről színre látás csodálatos boldogságára.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy hívsz csodás lelki magasságokba. Segíts Lelkeddel, hogy akaratunkat, engedelmességünket mi is adjuk hozzá. Ámen.

— Hitünk csak akkor erősödik, ha gyakoroljuk azt a mi Urunkban. — Seymour D. Halford (Illinois)

34