Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 2. — Olvassuk: Jn.15:1-17.

„Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömöm, és a ti örömötök beteljék.” (Jn.15:11)

Kislány koromban sokszor voltam beteg. Nemegyszer éjszaka vittek kórházba, meleg takarókba burkolva. Otthon is gyakran feküdtem ágyban, és sokszor múlasztottam iskolát. Mégis most, hogy visszaemlékezem azokra az időkre, nem a fájdalmakra gondolok. Egy kedves emléket hordok a szívemben. Édesapám ült az ágyam mellett, fogta a kezem, és mesélt, tréfált, édes történeteket mondott. Talán ezért vésődött szívembe a Péld. 15:23: „Az idejében mondott beszéd, óh mely igen jó!”

Jézus tudta a maga rövid idejét ezen a földön. Ezért minden alkalmat megragadott, hogy örökértékű, maradandó dolgokra tanítsa tanítványait, főként pedig hogy az Ő örömében megtartsa őket. Mi volt a Jézus öröme?: A tökéletes gyümölcsöző élet. Az az alkotó öröm, hogy övéit kihívta a világból, és egyházat fundált. Az az öröm, hogy az Atyától rábízott munkát befejezhette. Meg a győzelem öröme bűnön, halálon. És milyen vigasztaló és lelkesítő gondolat, hogy Jézus az övéit is örömbe hívja; hogy ezt az örömöt bennünk is munkálja. Mert a keresztyén élet nem valami sekélyes, unalmas szomorú élet. Jézus azt akarja, hogy már ezen a földön az Ő örömével járjunk, mígnem bemegyünk abba a még csodálatosabb mennyei örömbe.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, áldunk, hogy olyan örömben részesítesz, amit ez a világ nem adhat, de el sem vehet. Add, hogy megosszuk ezt az örömöt másokkal is. Ámen.

— Jézus nem azért munkálja örömünket, hogy önzőén csak magunknak tartsuk. —

„ Miriam Sliwosk' (Washington)