Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

,,A te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.” (5Móz.31:6)

Mózes búcsúzik népétől. Tudja, hogy Istentől rendelt ideje lejárt. Isten világosan tudomására hozza, hogy az ígéret földjére nem megy be. De Mózes mégsem Isten döntésén kesereg, népe jövője fontosabb neki. Bátorítja őket, hogy ne féljenek bemenni a jó földre, mert az az Isten, aki eddig vezette őket, előttük megy mindenütt. Nem hagyja cserben őket, ha ellenséggel kell harcolniok. De erősítsétek meg ti is szíveteket, és legyetek bátrak, mondta nekik.

Az Isten népe mindig azzal a bizodalommal indul a harcba, hogy „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk”. A kemély elhatározást is, az erőt is Isten adja. Jóra a neki engedelmes életeknél, veszedelemre, az egyiptomi fáraóhoz hasonlóan azoknak, akiknek hamisságát, fondorlatát előre látja. Az övéi mindent várhatnak Tőle, s váradalmuk bármily nagy és kiterjedt legyen, sohasem fognak csalódni. Mi, az ő gyermekei sohasem tudunk a mi mennyei Atyánktól túlsókat kérni. Tárháza kimeríthetetlen. A nagy feladatokban különösképpen mellettünk marad, mert tudja, hogy Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Harcunkban ő megy elől nagy hatalmával, mi csak nézzünk Reá, és kövessük, de nem kényelmes séta szerepben, hanem felöltve minden ő fegyverét, melyek az űjtestamentum népénél már nem testiek.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, oly sok és erős új emberünk ellensége. Körülöttünk, bennünk naponként támad. Ne hagyj el! Harcolj velünk a végső győzelemig. Ámen.

— A mi erőnk nem, de az Úré biztosíték a diadalra. — Heather McPherson (Ontario, Canada)

KEDD, MÁJUS 31. — Olvassuk: 5Móz.31:l-6.

33