Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg... hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén.” (I. Péter 1:18-19)

Nemrég unokahugaimat látogattam meg az afrikai Cameroonban. A trópusi időjárás kifogott rajtam, beteg lettem. Az idősebbik húgom egy fiatal jércét vágott le — ami nagy ritkaság, hiszen nemrég kezdett el tojni s a tojás ott nagy értéket jelent — s ebből főzött finom beteglevest a részemre. Feláldozott valamit, ami nagyon értékes, azért, hogy egészségemet és erőmet visszanyerjem.

Betegágyamban fekve, elgondolkoztam azon, hogy Istentől végtelenül nagyobb áldozat volt az, amit Jézus Krisztus odaáldozásával cselekedett miérettünk. Isten az ö szerelmes Fiát adta mi üdvösségünkért. A Fiú önkéntesen letette az ő életét azért, hogy mi bűnbocsánatban és örökéletben részesüljünk.

Istennek ez a végtelenül nagy áldozata kötelez bennünket valamire. Arra, hogy mi is odaszenteljük a mi életünket hálából, mint az ő tanítványai és szolgáljunk Neki. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk azért az áldozatért, amit Ő tett miérettünk.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, fogadd el a mi odaadó áldozatunkat, amit alázattal és szeretettel teszünk le a te oltárodnál. Hadd szolgáljunk mindig tenéked és embertársainknak. Ámen.

— Isten áldozott érettünk, mi áldozzunk felebarátainkért. —

Csia Klára, (Svájc)

SZOMBAT , MÁJUS 14 — Olvassuk: I. Ján. 3:16-18.

16