Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel.” (Zsoltárok 39:1)

Lányunk férjével és két gyermekével Portland, Maine" ben lakik. A múlt évben őt választották ki arra, hogy a város Kiváló Fiatalasszonyának címét viselje, mivel családja gondozásán kívül jelentős szerepet játszott a Nemzetközi Amnesztia Bizottságban, a falusiak egészséges életrendjének kialakításában és más missziói tevékenységekben. Az ő tiszteletére rendezett vacsorán, amikor ő és családja rivaldafényben volt, hat éves fia egyszercsak így robbant ki: „Mama, te nem vagy olyan kiváló!” „Miért nem?” — kérdezte az anya. „Mert kiabálni szoktál ránk” — jött a válasz.

Bár a gyermek kissé nagyított, mondásában mégis volt valami igazság. A mi mindennapi forgolódásainkban szavaink megvilágítják lelkületűnket és ez a családban letagadhatatlanul meglátszik. — Könnyen megtörténhet, hogy túl gyorsan és keményen szólunk. Orvoslás: a kora reggeli imádság fegyelmezettségért, s a nap további részében az imádság folytatása szíves és gyengéd kifejezésekért. A zsoltáros „vigyázott szavaira”. Mi is tehetjük ugyanezt.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyám, szívemnek gondolata és ajkamnak szava legyen a te akaratod szerint. Ámen.

— A cselekedettel lesz teljessé a kedves szó. —

Weldon Vilmos (Észak Karolina)

VASÁRNAP, MÁJUS 15. — Olvassuk: Zsolt. 32:8-11.

17