Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Az Úrra néztem szüntelen... meg nem rendülök.”

(Zsolt. 16:8)

A vasárnapi iskolában a természet Isten alkotta csodáiról beszélgettünk, mikor az egyik gyermek elmondta az ablakuk előtt fészkelő vörösbegy család történetét.

Eljött az ideje, hogy a három kis fióka repülni tanuljon. Kettő közülük szüleinek bátorító csipogására föllépett először a fészek szélére, és kiröppentek. Nem így ment a harmadikkal. A harmadik fióka szüleinek bátorítása ellenére minden alkalommal a fészek széléről viszsza ugrott a fészek biztonságába. így folytatódott egész délután, majd ágról — ágra bukdácsolva a földre került a kis madárfióka, ahol félelmében dermedten gubbasztott. Szülei azonban utána repültek, szárnyukat alája tartva, a levegőbe emelték a kis madarat, s így visszarepült a fák biztonságos ágai közé.

Hasonlóképpen próbál minket is Isten irányítani, hogy keresztyén életet éljünk. Mert Isten mindig közel van, hogy segítségünkre lehessen. így segít minket a hit szárnyaira kelni. „Mert akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsiás 40:31.)

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy oly sok csodálatos példát termetettél körénk a természetben. Segíts ezzel is minket naponta a Te szent akaratodat értenünk és teljesítenünk. Ámen.

— Az Úr közel van szükségünkben. —

Unkles Elaine (Georgia)

PÉNTEK, MÁJUS 13. — Olvassuk: Zsolt. 16.

15