Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Kísértsétek meg magatokat, ha hitben vagytok-e?” (II Kor. 13:5)

„Ez a 115-ös szoba?” — kérdezte valaki tőlünk, amint a rendelőintézet egyik várószobájában ültünk. Senki sem tudta a szoba számát, mindenki vagy hallgatott, vagy csak a vállát vonogatta. Majd aki a kérdést hozzánk intézte végigmért minket és megjegyezte: „Még azt sem tudják kérem, hogy hol vannak!”

Valóban akik nem tudják, hogy hol vannak, nagy bajba kerülhetnek. Amikor az Izrael népe eltévedt a sivatagban bizony negyven esztendeig barangolt. Manapság is, akik letérnek a rendes Útról egy kalandos vállalkozásra, legtöbbször az eltűntek, az elveszettek listájára kerülnek.

Azonban a tévelygés lelki vonalon még súlyosabb következményekkel járhat. Ha nem ismerjük fel, hogyan álllunk hitéletünkkel, nagy veszélybe kerülhetünk, amit nem szabad könnyen venni.

Isten állandó és minden időkben ugyanaz! Ha mi eltávolodtunk tőle, nem ő hagyott ott minket, hanem mi pártoltunk el. Szívünknek szüksége van a Szentlélekre, hogy a helyes irányba terelje életünket.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts ellenállni vágyaim kísértései között, hogy el ne távolodjam tőled. És akkor is segíts, amikor nincs bennem vágy, Uram, feléd: Szentfiad nevében kérlek, Ámen.

— Vajon ott vagyok-e ahova engem az Isten állított? —

Baioley M. Esther (Arizona)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 12. — Olvassuk: II Kor. 13.

14