Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-05-01 / 3. szám
KEDD, MÁJUS 3. — Olvassuk: Fii. levél 4:4-13. „Megtanultam, hogy abban az állapotban, amelyben éppen vagyok, megelégedett legyek.” (Fii. 4:11) Apósom fiatal korában szeretett a hegyvidékeken barangolni és régiségeket kutatni. Bekopogtatott egy-egy ajtón, bemutatta magát, s megkérdezte, ha van-e valami üvegholmi vagy bútordarab eladó. A hegyi lakók gyakran cserélték ki régiségeiket készpénzért örömmel... Egyszer azonban egy nyomorúságos kis viskóra akadt, ahol egy kopott-ruhájú, elnyütt-cipőjű asszony lakott. Mikor apósom neki is feltette a kérdést, az asszony tekintete végigsiklott a napsugárban ragyogó erdőn, mezőn, vadvirágon és kéklő égbolton, s így szólt: „Uram, a helyzet az, hogy nekem semmi olyan holmim nincs, amire ne lenne szükségem és nincs semmire sem szükségem azon kívül, aniim van.” Ez a történet családunk kedvelt példázatává lett. Ha valami frivol dolgot nem kaphattam meg és szívem kezdett elszontyolodni, felidéztem az asszony mondását! Tavasz jöttével nárcisz és orgona gyönyörködtet, nyáron a madarak éneke; ősszel édes-szagos szőlő; télen a hópelyhek finom tökéletessége. Mikor e gazdagságot számba veszem, távlatot nyer életem, s én is vallom, „Nincs többre szükségem, mint amim van!” Az apostol szerint is a megelégedettség nem a körülmények függvénye, hanem a Krisztusban elrejtett élet gyümölcse. Mindenre van erőm a Krisztusban! IMÁDKOZZUNK: Teremtő és Megváltó Istenünk, nyisd meg szemeinket ma meglátni csodálatos ajándékaidat, amelyekkel naponként elárasztasz bennünket. Ámen. — Isten gondoskodik mindarról, amire szükségünk van. — Harrah Magda (Űj Mexico) 5
