Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 4. — Olvassuk: Hab. 2:1-4 „Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik... Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövet­kezik.” (Hab. 2:3) A biztosító társaság nem fizetett. János bátyám halá­la váratlan adósságba döntött minket, és segítség nem jött. Úgy látszott, hogy el kell adnunk a bútorait, rádió­ját és az autóját is számlái kifizetésére. Ha az sem vol­na elég, szüleimnek nyugdíjba menetelük idejére gyűj­tött pénzükből kell elvenniük. Nehéz helyzet volt. De vé­gül kifizették a tartozást. Négy hónap múlva otthonról meglepő hírt kaptam. Já­nos főnöke ment el szüleim házához néhány dologgal, amit János íróasztalában találtak — és a biztosító tár­saság csekkjével, meg négyhavi kamattal. Pedig a re­ményt feladtuk, hogy azt valaha is megkapnánk. Milyen gyakran adjuk fel a reményt Isten országát il­letőleg is. A gyorskávé, gyorskrumpli és gyorsszórako­zás mai világában gyorsistenre várunk. Ha az imádság­ra aznap nem jön válasz, — feledd el. Ha Isten orszá­ga nem jön el rögtön, — feledd el. Ostoba dolognak látszhat valamire várakozni. De en­nél nem ostobáb dolog-e a rögtöni beteljesedésre való várakozás? Isten tudja, mire van szükségünk. Istennek a világgal való terve nem szenved kudarcot, ha nem is valósul meg olyan gyorsan, ahogy azt mi szeretnénk. IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, adj nekünk böl­csességet, hogy lássuk a Te reánk vonatkozó tervedet és türelemmel várjunk arra. Várakozásunk idején tedd ter­mékennyé, őrizz meg attól, hogy rögtöni eredményeket követeljünk. Ámen. — Az Istenre való várakozás helyesen töltött idő. — Peter D. Sippel (Indiana) 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom