Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

,,íme az én szolgáim... Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.” (Ézs. 42:1,3)

Miközben a nagy meleg elől árnyékos helyet keres az erdő szélen, észrevettem egy kidőlt öreg tölgyfát. Gyökereinek egy része az ég felé meredt. Törzse 15-20 m. lehetett. Bizonyára régen csavarta ki egy vihar és döntötte földre, amit az is mutatott, hogy a törzset már jórészben föld és indák takarták. Ebből a törzsből azonban 3 kisebb, egészséges tölgyfa nőtt magasra, melyek táplálékukat és erejüket még mindig az öreg tölgy gyökér-rendszeréből kapták.

Visszatérve napi rendes tevékenységemhez, megköszöntem Istennek, hogy nekem olyan Uram van, aki — mint az Ézsiás prófétánál említett szolga — nem dob el még egy eltört, zúzott ágat, nádszálat sem. A füstölgő gyertyabelet sem oltja ki, hanem megtisztítja, hogy igazi világosságot adjon. Istennek ilyen megjelenése az életemben, ilyen kijelentése új reményt, gyógyulást hozott összetört, elpusztult álmaim helyébe. De tudom, hogy nemcsak én, nagyon sokan kaptak már vigaszt, új erőt, felemeltetést a mai drága Igéből. Te is megkaphatod, Testvérem, csak higgyél abban a magát érted is feláldozó Jézus Krisztusban, a szolgák Szolgájává lett Isten Fiában.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Uram, Jézus, taníts türelemre, mikor az élet viharai ledöntenek lábamról. Hadd bízzak Benned, aki újra és újra megépítesz. Ámen.

— A tört életekből az Úr Jézusba vetett hit újat formál. —

James A. Harnish (Florida) 4

HÉTFŐ, MÁJUS 2. — Olvassuk: Ézs. 42:1-7.