Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-01-01 / 1. szám
KEDD, JANUÁR,^Ráolvassuk: Lukács 6:27-36. ,,Mert Ö jóságos a háládatlanok és gonoszok iránt." (Lukács 6:35/b.) Érdekes, hogy milyen sokszor olvasunk el egy üzenetet, tanácsot anélkül, hogy felfognánk az eredeti értelmét. Az ellenség szeretéséről szóló bibliai részt már számtalanszor elolvastam. A tanácsot, hogy aki megüti az egyik orcádat, tartsd oda a másikat és hogy amint akarod, hogy veled cselekedjenek az emberek, úgy cselekedj te is velük, majdnem mindenki, aki ismeri a Bibliát, citálja. Milyen jól hangzik, de ez nem minden, amit nehéz csinálni. Én oda tudom tartani a másik orcámat anélkül, hogy szeretném azt, aki megütött; tudok mással úgy bánni, ahogy szeretném, hogy ők bánjanak velem anélkül, hogy szeretném őket. Még imádkozni is tudok azokért, akiket nem szeretek. De legyek jó hozzájuk? Szeressem őket? Nem hangzik ez túl nagy követelésnek? Jézus szerint nem, hisz ő tanította, hogy „Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót... mert ő (Isten) jóságos a háládatlanok és gonoszok iránt.” Annak ellenére, hogy nehéz Jézusnak ezt a felhívását követni, az ígéret velünk van, hogy Isten ereje által meg tudjuk tenni. IMÁDKOZZUNK: Istenem, rázzál ki kényelmes felfogásaimból; láttassad meg velem, amit igazán látnom kell. Segíts engedelmesnek lennem nehéz körülmények között is Jézus nevében. Ámen. — Nem mindig könnyű az, amit Isten kér tölünk. — . June S. Morris (Georgia) 4 -