Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk... (Zsid. 4:16)

Nagy kegyelem az, hogy minden napunkat imádsággal kezdhetjük, és imádsággal végezhetjük. Mikor szememet behunyva, kizárom a világot, s imádságban Istenhez fordulok, mindig nagyon közel érzem magamhoz Őt, a Végtelent, magamhoz, a porszemhez. Ahogy a zsoltáríró mondja: „Csak Istenben nyugszik meg lelkem, csak Ő az én reménységem” (62:5)

Mi tudjuk, hogy az imádság nem varázsvessző, úgyszintén azt is, hogy nem helyettesíti a munkát. Dolgozni mindnyájunknak kell. Isten a munkát már az Édenkertben megparancsolta az embernek, mondván, hogy mivelje és őrizze azt.” S a munkán a bűnbeesés után is maradt áldás, ha megnehezült is az. Ha komolyan imádkozunk, Istennel beszélgetünk, közösségben vagyunk Vele, s áldott indítást kapunk a szolgálatra. Bibliaolvasás és imádság által világosabban megismerjük Istent és az ő akaratát. Megtudjuk, mit kíván tőlünk, s milyennek akar látni. Isten beszél hozzánk, mi hallgatjuk, s aztán imádkozunk, hogy cselekedhessük, ami kedves Neki, feladatunkat. S ha jön az este, újra Isten elé járulunk, hálátadva az elvégzett munkáért, s hálátadva bűnbocsánatáért és szeretetéért. így találunk igazi békét és pihenést. Ne felejtsd el, a kegyelem királyi széke számodra is kész.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, segíts, hogy szorgalmasan kutassuk, mi a Te célod a mi életünkkel, és örüljünk naponta Veled való közösségünknek. Ámen.

— Isten szava halk, figyelj rá odaadón! —

Salba E. Pickering (Texas)

KEDD, ÁPRILIS 26. — Olvassuk: Péld. 3:1-6.

59