Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 27. — Olvassuk: 1 Pét.3:8-12 „Legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.” (1 Pét.3:8) Egy new yorki riporter kérdést intézett a Nóbeldíj nyertes (Mother) Terézia nővérhez Indiában folytatott munkája felől. „Korlátozott segélyforrását miért pazarolja olyan emberekre, akiket illetően semmi reménye nem lehet? Miért nem ápolja azokat, akik még érdemesek a gyógyításra, helyreállításra?” — kérdezte az újságíró. Terézia nővér pár pillanatig rámeresztette szemét a tudósítóra. Tudta, hogy felelete nem elégíti ki ezt a világfit. Aztán csendesen ezt mondta: „Ezeket az embereket egész életükben kutyák módjára kezelték. Legfájdalmasabb betegségük volt, hogy érezték: senkinek sem kellenek. Nincs-e joguk arra, hogy .angyalként’ haljanak?” Terézia nővér és a hozzá hasonlók a reménység ablakai, miket (kiket) Isten nyit ki az emberi igazságtalanság óriási kavargásában. Az isteni szeretet nem úgy kalkulál, hogy mit fizet Isten vissza, sem nem számol érdemre. Az isteni szeretet Isten jellemét, tulajdonságát hordozza, mely azt munkálja, hogy minden férfi és nő szeretetet, gondoskodást kapjon. Isten szeretete akarja, hogy simogassunk, bátorítsunk, lelkesítsünk, segítsünk mindenkin. Vagy ahogy Péter a Lélek által elénk adta: „Egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak” legyünk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, segíts, hogy valóságosan átérezzük szereteted mélységét, feleljünk rá és adjuk tovább másokra. Jézusunkért kérünk. Ámen.

— A szeretet mindig segítésre, felemelésre, helyreállításra nyújtja ki karját. —

C. Neil Strait (Michigan)

60