Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Ti magatok is mint elő kövek épüljetek fel lelki házzá... (Péter 2:5)

A zsoltáríró azt mondja, hogy a templom kapuin hálaadással és tornácaiba dicsőítéssel lépjünk be. Ez nemcsak egy kellemes gondolat költői formában kifejezve; ez lelki alapelv. A templom az a hely, ahol Isten lakozik. A hálaadás beenged minket a kapun, a dicsőítés pedig bevezet a belső udvarba. A hálaadás elismeri azt, amit Isten cselekedett; a dicsőítés elismerése annak, hogy nagy az Isten. A mi testünk is templom, — Isten lakóhelye. De mi testünk egy kis élő kő is a nagy templomban — az egyházban — ami a Krisztus teste.

Itt egy kettős képről van szó; nemcsak arról a képről, hogy hogyan lépünk be a templomba, de arról való kép is, hogy mi vagyunk azok a kövek, amelyekből a templom épült. Dicsőítés és hálaadás nemcsak a templom kapuin belépésre szolgáló útlevelünk, hanem arra is szolgál, hogy állandóan formáljon, mint elő köveket és hogy odacementeljen egymáshoz és a nagy szegeletkőhöz, Jézus Krisztushoz.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk, tégy készségessé minket arra, hogy a Te országod terveibe beleilleszkedjék az életünk. Teljesen Neked adjuk magunkat. Ámen.

— Hálaadás és dicsőítés köt minket Istenhez. —

Harry W. Camp (Tennessee)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 21. — Olvassuk: Zsolt. 100.

54