Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 22. — Olvassuk: Jn.21:1-12

,,Monda nekik Jézus: Jertek, egyetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri tőle megkérdezni: Ki vagy te? mivelhogy tudják, hogy az Úr ő.” (N.21:12)

Jézus tanítványai sokszor voltak kimerültek, fáradtak. Ezekből az időkből néhány fel van jegyezve az evangéliumokban, mint pl. a gecsemáné kerté éjszaka. Máskor a sorok között olvasunk fáradt voltunkról és érezzük ezt. Talán ezért is kezdtek olykor vitatkozni, civódni. A nagyhét eseményei különösen kimerítették érzelmi, fizikai, lelki erejüket. A keresztrefeszítés összetörte reményüket, egész lényüket. Péter ilyen állapotban ment halászni a Tibériás tengerre és mentek vele a többiek is. Hajnalban, egy eredménytelen éjszakai munka után, Péter túlnézett a hálókon, s látott egy embert a parton, mintha neki intene. Majd oktatta őket, hogy a hajónak másik oldalára vessék ki a hálót. Megtették, s a halakkal teli hálót alig bírták kihúzni. Később, mikor megették a reggelit, amit az az ember készített nekik a parton, nem merték megkérdezni: kicsoda ő. Tudták, hogy az Úr Jézus.

A feltámadott Úr hányszor jön hozzánk is fáradságunk, megkeseredésünk pillanataiban. S mikor túlnézünk „hálóinkon”, saját életfenntartó eszközeinken, ő ingyen eledelt kínál lelkűnknek. Krisztus jelenlétében „feltámadást” találunk, újjult erőt érzünk. Az, ami megrázott, összetört, áldás eszközévé lesz számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, adj nekünk új erőt a feltámadás forrásából, erőiből. Csüggedésünket változtasd reménnyé. Ámen.

— Mikor ellankadunk, a feltámadott Krisztus megújít. — William C. Simpson jr. (North Carolina)

55