Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.” (Máté 10:38.)

Az egyik Dél-Indiai egyetemnek egyik tanulója bámúlta a filozófia professzorának fegyelmezett életét és egyszer így szólt hozzá: „Uram, követője szeretnék lenni önnek.” A becsületes hindu professzor így válaszolt: „Miért akarna ön az én követőm lenni, mikor én tőlem van sokkal nagyobb is, az Úr Jézus Krisztus.”

Később ez a tanuló, ahogy a Bibliát olvasta és az által megtalálta a legnagyobb örömet és békességet, amelyet Isten az Úr Jézusban nyilatkoztatott ki, átadta magát Jézusnak és Ő lett az Ura.

Istennek sok szentje saját magát áldozta fel, hogy Krisztusról beszélt másoknak. Istvánt megkövezték, ő lett az első keresztyén vértanú. Sokan a missziói mezőkön adták és áldozták fel életüket Krisztusért, előre tudva és mégis vállalva a szenvedést és a mártíromságot.

Legyen életünk rövid vagy hosszú, mi is hozhatunk áldást mások életébe a mi bizonyságtevő életünk által.

IMÁDKOZZUNK: Jövel Szentlélek és töltsd be szívünket azoknak, akik hűségesek Tehozzád. Legyen a Te tökéletes szereteted mivelünk életünk minden napjaiban és még halálunkban is. Ámen.

— Jézus mondotta: „Ha valaki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt!” —

Joseph L. Verasammy (Trinidad)

SZOMBAT, ÁPRILIS 9. — Olvassuk: Máté 10:32-40.

42