Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 30. — Olvassuk: Márk 10:46-52.

„Akkor Jézus megállóit és azt mondta: Hívjátok ide. És odahívták a vakot e szavakkal: Bízzál! Kelj fel! Hívat téged.” (Márk. 10:49)

Chicago belvárosában járkáltam egy nap. Egy vak ember mellett mentem el, aki fehér botjával „nézte”, hogy hová lépjen. Az ellenkező irányból egy vak asszony jött felénk, akit az e célra trenírozott kutyája vezetett. Váratlanul ért a következő esemény: a két.vak összeütközött. Szerencsére egyiknek sem lett semmi baja. Bocsánatot kértek egymástól, majd folytatták útjukat. Mivel egyik sem tudhatta a másikról, hogy vak, képzelem, mindketten azon töprengtek, hogy milyen figyelmetlen ember az olyan, aki képes egy vak embernek nekimenni.

A vak Bartiíneus szomorú sorsával, világtalanságával megérintette Jézus életét, szinte betört abba. Habár Jézus félelmetes, nehéz útján volt Jeruzsálem felé; megállt, és idejéből, szeretetéből, törődéséből adott Bartimeusnak. Mi is hasonlóan lépünk be egymás életébe, amikor nyomasztó gondjaink vannak, vagy hátrányos helyzetbe kerültünk. De Jézus azt akarja, hogy minden terhűnket őreá vessük. Ne zavarjuk azokat, akik nem jézusi lelkülettel vannak, mert hiába is tennénk. Menj Jézushoz! !

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenem, nyissad meg szemeimet, hogy necsak saját szükségeimet lássam. Jézus Krisztus nevében kérem, aki mindig törődik és lát. Ámen.

— Hogyan reagálok, amikor valaki problémájával félbeszakítja munkálkodásomat? —

Phyllis Koehnline (Illinois)

32