Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.” (Lukács (18:13) Kit ember lelki beállítottságát mutatja be a mai Ige. Egyikük beképzelésében igaznak tartotta magát. Szinte lesírt róla a büszkeség. A másik ember ellenben beval­lotta, hogy bűnös volt és bűnbocsánatért esedezett. A bűnvallás azt jelenti, hogy beismerjük minden men­­tegetődzés nélkül, hogy bűnösök vagyunk. De ezen túlmenőleg az ilyen bűnvallás azt is kinyilvá­nítja, hogy ki az, akibe mi hitünket vetjük. Ha Jézus­hoz járulunk, őszintén és igaz könnyekkel, azzal az Űr Jézusba vetett hitünket is megbizonyítjuk. A bűnvallás és bűnbánat olyanféle, mint nyíl és a nyílvessző. Két szerves része van: amikor megvalljuk bű­neinket, ez az íjra emlékeztet. Mert az íj a titka a nyílvesszőnek. A Jézusba vetett hit pedig a nyílvesszőt példázza, amellyel megcélozzuk és elérjük az Istennek tetsző életet. Ilyen á Te hited és bünbánatod, Testvérem? Csak az ilyen hoz drága mennyei gyümölcsöt. IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus Krisztus, Tenéked valljuk meg bűneinket, tudván, hogy csak egyedül Te bocsáthatod meg azokat. Hű és igaz vagy Te és a töre­delmes bünbánatot és bünvallást szabadulással megpe­csételed. Ámen. — Bűneink, ha nem távolítjuk el azokat az útálat és bűnvallás vaskezével, el fognak emészteni bennünket! — Poulsen Paul, (Dánia) PÉNTEK, MÁRCIUS 5, — Olvassuk: Lukács 18:9-14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom