Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jé­zus mondott... és sírva fakada.” (Márk 14:72) Péter életének legkeserűbb pillanata az lehetett, ami­kor megtagadta azt, Akit pedig úgy szeretett. A kakas­szó felébresztette lelkiismeretét. Nagy bűnt követett el, de nyomban meg is bánta, amit keserű könnyei bizonyí­tottak. Egy bűnös élet akkor változik meg, amikor belátja bű­neit. Ez a kezdőpont. A bűnbánat kapunyitás Jézus szá­mára. Amikor az ember beismeri elveszett állapotát, megnyílik az út Isten számára. Péter könnyei elmosták büszkeségét, magabízását. Csak alázatot és szégyent érzett. így volt csak lehetsé­ges, hogy teljesen az Úrra bízza magát és az Úr bízzon benne. Ez a történet nem azért íratott meg, hogy Péter gyá­vaságát kipellengérezze. A Szent-írás Péter esetével rá­mutat arra, hogyan változtatta meg Pétert Krisztus meg­bocsátó kegyelme és hogyan lett Krisztus megváltó ter­vének egyik legnagyobb eszközévé. IMÁDKOZZUNK: Urunk, egyetlen Megváltónk, éb­reszd fel a mi lelkiismeretünket és tégy bennünket tuda­tossá bűneink felől. Adj nekünk igaz bűnbánatot. Áldj meg minket új lélekkel és fogadj minket a Te szolgála­todba. Úgy imádkozunk, ahogyan Te tanítottál bennün­ket: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.” — Bűneinkkel magunknak és másoknak ártunk, a mi Urunkat pedig szomorítjuk. — Pau-Waung Yang, (Hong-Kong) SZOMBAT, MÁRCIUS 6, — Olvassuk: Márk 14:60-72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom