Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fil­lérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül.” (Máté 10:29) A Biblia több helyen hangsúlyozza, hogy Isten, mi­lyen csodálatos módon visel gondot rólunk. — Olvastam egy verébről, mely egy vasúti teherkocsiba építette fész­két, míg az a javítóműhelyben állt. Mire a javítással el­készültek már egy veréb-család foglalta el a kocsi egyik sarkát. A teherkocsi sok száz km-t tett meg és az anyama­dár állandóan kicsinyeivel maradt. A kocsi felvigyázót mélyen megindította a jelenet és jelentette az esetet fellebbvalóinak. Onnan elrendelték, hogy a teherkocsit mellékvágányra kell kitolni és addig nem kell használni, míg a madárfiókák meg nem nőnek és el nem tudják hagyni fészküket. Gondoljuk meg, egy nagy Vasúti Társaság milyen messze elment, hogy megvédje azokat a kis verebeket. Hát a mennyei Atya, nem tenne még sokkal többet, hogy védelmezze, óvja gyermekeit? A Biblia azt mondja, hogy azok közül a parányi madarak közül egy sem esik a föld­re a mennyei Atya akarata nélkül. Egy másik bibliai vers pedig arról biztosít, hogy nekünk fejünk hajszálai is számon vannak tartva Istennél. Azért legközelebb, ha az élet vihara támadna ránk, és ha kételkedni kezde­nénk szeretetében, emlékezzünk, hogy ö törődik velünk. Mi sok verebeknél drágábbak vagyunk előtte. IMÁDKOZZUNK: Urunk, add, hogy a nehéz napokon ne felejtsük: gondod van ránk, nem hagysz el. Ámen. — Isten szeretetéröl a bizonyságok fellege vesz körül. Bízzunk! — Juan C. Diaz Zagoya (Mexico) CSÜTÖRTÖK. JANUÁR 28. — Olvassuk: Mt. 10:26-31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom