Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

PENTEK, JANUAR 29. —Olvassuk: ApCsel.26:12-23.

„Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek a bennetek levő reménységről...” (lPét.3:15)

Vásárlásom közben kényelmetlen érzés fogott el. mert egy fiatal ember tolakodóan nézegetett rám. Végre meg is szólított ezekkel a szavakkal: „Szép nyaklánca van.” „Köszönöm” — feleltem kurtán. De ő folytatta a medálra mutatva: „Mi az? Egy hal?” „Régi keresztyén jelvény” — mondtam. „Mit jelent?” — ragaszkodott ő a beszélgetéshez. „Csak egy szimbólum. Sok keresztény viseli” — mosolyogtam rá, gondolva, hogy ezzel befejezem a társalgást. Meglepetésemre kedvesen, de komolyan így szólt: „Miért nem használta fel az alkalmat, hogy bizonyságot tegyen a Krisztusban levő reménységéről?” Először mérges lettem; ő is Jézus követője és becsapott engem. De aztán szégyenkeztem, mert igaza volt. A múlt héten is megkérdezett egy nő, hogy valami halász klubba tartozom-e és én akkor is hallgattam az Úrról.

Jézus nagy Ígéretet fűz a bizonyságtevésekhez. Aki nem szégyell Róla vallást tenni az emberek előtt, azt Ő is megvallja az Atya előtt. Erre vágyom, erre szükségem lesz. De ezen a célon túl, mely önzés is lehet, nagyon fáj, hogy nem ég szívemben elég vágy a lélekmentésre. Fáj, hogy nem szeretem eléggé az Urat, sem embertársaimat. Nem vagyok bátor, és nem bízom abban, hogy az Úr elvégzi az én erőtlenségemen keresztül is az Ő munkáját.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg bűneimet, Uram és ezután tégy figyelmessé és késszé megragadni az alkalmakat, bizonyságot tenni reménységemről. Ámen.

— Az élet tele van lehetőségekkel a hívő számára is,

csak mi vagyunk lusták. —

Gonda M. Palmer (California)