Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Az Úr mondja: ,.Bűneitekről nem emlAezem többé.” (Ézs.43:25) Egy meleg nyári napon a fűben feküdve figyeltem a fel­hőket. Időnként egymásra torlódtak, hatalmas tornyokat formálva, máskor meg szétszakadoztak; kitisztult az ég és ragyogó kékség töltött be mindent. Láttam, amint egyik-másik felhő szinte észrevétlenül fölszívódott az ég­bolton és eltűnt. De furcsa is volt ugyanakkor, mert egy kis ködfoszlány mindig ottmaradt a nyomán, s belőle új felhő képződött. Az előbbi bibliaidézet jutott eszembe a felhők példá­ján, hogy mennyire más Isten bűnbocsánata. Ha bűne­inket egyszer megbocsátotta, nyomtalanul eltörli egyszer és mindenkorra, Jézus Krisztus véréért. Soha többé nem emlékezik rá. Ha szívünk mélyén megtapasztaljuk Isten bűnbocsá­natát, olyan az mint a nyári szellő, amely fölszívja az utolsó ködfoszlányt is. Minden fájdalmat megszüntet a lelkűnkben, hála és öröm tölt el. Isten bűnbocsátó szeretete úgy melegít, mint a ragyogó nyári napsütés a felhőtlen égbolton. IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, nyisd meg elménket és szívünket, hogy megérthessük, mennyire szeretsz min­ket. Taníts, hogy egymásnak is ugyanúgy megbocsát­hassunk, amint Te megbocsátasz nekünk. Jézus nevében kérjük. Ámen. — Elfogadtam-e Isten bűnbocsátó szeretetét Jézus Krisztusban? — SZOMBAT, JANUÁR 16. — Olvassuk: Ézs. 44:21-23. Sonja Tode-Falk (Svédország)

Next

/
Oldalképek
Tartalom