Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Az igének cselekvői legyetek és ne csak hallgatói.”

(Jakab 1:22)

A legenda arról a templomharangról szól, ami valamilyen oknál fogva már régóta nem zengett. De a harang újra megszólalt, amikor egy gyermek elhelyezte az oltárra a tiszta szív önzetlen áldozatát.

Gyülekezeti közösségünkben nemrég hasonló dolog történt, egy kissé más befejezéssel. Templomunk harangja már hosszú idő óta egyáltalán nem hívogatott. A gyülekezetünkben egy fiatalember kíváncsi volt, miért nem szól, miért nem hívogat a templom harangja, amikor a város többi harangjai vígan konganak. A fiú egyre nyugtalanabb érdeklődésére annak nagyapja és nagybátyja felmásztak a toronyba, hogy utánanézzenek, mi is történt a haranggal. Felfedezték, hogy a hosszú használatban a harangkötél tönkrement és más bajok is voltak. Erre egy új harangkötelet szereltek fel és ahol arra szükség volt, olajoztak, javítottak. A következő vasárnap a mi templomunk harangja az egész városban hallható volt!

Ez a fiú mindnyájunknak leckét adott. Ahelyett, hogy ölhetett kézzel üljünk, és csodára várjunk, használjuk az Istentől kapott képességeinket és cselekedjünk! S a csoda meg fog történni. Nem csak ily dolgokban, hanem lelki áldásokban is.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, bevalljuk neked, mi sokszor inkább csak ülünk és várunk, ahelyett, hogy cselekedjünk. Segíts, hogy meglássuk, mi magunk vagyunk a csoda részei. Mutasd meg, hol és hogyan használhatjuk talentumainkat, amiket tőled kaptunk. A Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Isten a cselekvés Istene — álltalunk. —

Miller Sára. (New York állam)

VASÁRNAP, JANUÁR 17. — Olvassuk: Jak. 2:14-17