Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

,,De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el...” (Ézs. 40:31)

Valahányszor megtérésemre gondolok, felkavarja az emlék lelkemet. Azon a júliusi vasárnapon semmi rendkívüli esemény nem volt várható. Az egész család korán kelt, hogy a város legöregebb hoteljének lerombolását végignézzük. Vasárnapra azért tűzték ki ezt a munkát, összezúzást, mert akkor kevesebb volt a baleseti veszély.

Később mindnyájan istentiszteletre mentünk. Akik a templomban voltunk, jóformán mindenki látta a hotel lerombolását kora reggel. Ezért lelkészünk a szószékről így kezdte beszédét: ,,Én ma a dinamitnál sokkal hatalmasabb dolgokról kívánok prédikálni.” Ezekután az Istenbe vetett hitről és Krisztus mindenható hatalmáról, életünket formáló erejéről szólt.Úgy éreztem szavai egyenesen nekem szóltak! Hosszú éveken át mindig mindenben csak a rosszat láttam, a rosszat vártam, s a rossz mindig be is következett.

Amint a templomból kifelé haladtunk, valami rendkívüli történt velem: örök pesszimizmusom az utolsó cseppig kifutott belőlem, eltűnt, mint a hotel. Szabaddá lettem mint a sas, mely viharok felett szárnyal. Ezen a napon hazatérve, tudtam, hogy új emberré lettem, átalakultam a mindig sötétenlátóból hívő és bízó gyermekévé az Úrnak.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, tanítsd meg nekünk, hogy keresztyénnek lenni nem fájdalmas, savanyú kötelesség. Segíts, hogy az életben mindig a legjobbat várjuk, a Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Isten szeretete egészen új látószöget nyit számunkra. — Cannon Sue Gurley (Észak Karolina)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 21. — Olvassuk: Zsolt. 40:1-8