Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„így a te házad és királyságod örökre megmarad és trónod örökre szilárd lesz.” (II.Sámuel 7:16)

Örömtől túláradva, mégis némi félelmek között kezdtem meg egy olyan új munkát, ami komoly felkészültséget kivánt. Egy országos folyóirat független helyi riportereként kellett működnöm. Vajon eléggé fegyelmezett leszek-e kiválasztani azt, ami országos viszonylatban megfelel a követelményeknek? Előbbi kollégáim vajon segítenek-e új pozíciómban, vagy irigyen és ellenségesen viselkednek velem szemben? Új gazdáim részére vajon megfelelő lesz-e az a minőség, amit én tudok produkálni? Ilyen és hasonló kérdések rajzottak fejemben. Sikert akartam elérni, ugyanakkor azonban a kétség is bennem volt, hogy egy olyan munkát vállaltam el, amit nem tudok teljesíteni.

Ezekben az időkben a napi bibliatanulmányaimban Dávid élete volt soron. És feleletet kaptam kérdéseimre. Micsoda óriási távolság van egy kis pásztorfiú és egy hatalmas birodalom királya között! Dávid dicsérte Istent, mint király, hogy a lehetetlent lehetővé tette, sőt olyan ígéretet is kapott Istentől, amit egyetlen király se, amit nem is értett egészen, de Jézus Krisztuban beteljesedett. A pásztorfiú-király történetében az én gyengeségem elvesztette jelentőségét, a kétségeket pedig a jövő reménysége váltotta fel.

IMÁDKOZZUNK: Uram, nem én vagyok a fontos, hanem a feladat, amit rámbízol. S én tudom, hogy veled képes vagyok annak elvégzésére. Te vagy erő az erőtelenségben. Ámen.

— A kétség reménnyé változik Istennel. —

Healy Rita, (Wisconsin)

HÉTFŐ, JANUÁR 18. — Olvassuk: II.Sám.7:18-29.