Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 16. — Olvassuk: I.Kor.13:11-13.

„A hit pedig a reményiéit dolgoknak a valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid.ll:l)

Azon az estén nagyon kényszeredetten gyakoroltam a skálákat zongorámon. Anyám a közelemben ült, s csendesen olvasta a Bibliát. Egyszerre azt hallottam, hogy mélyet sóhajtott. Amint feléje fordultam, láttam, hogy bibliája felett összekulcsolt kézzel, behunyt szemmel kissé lépelődve ült.

— „Anyám, érted mindig azt, amit a Bibliában olvasol?” — kérdeztem.

— „Nem mindig” — felelte ő. — „De olyankor abbahagyom az olvasást és kérem a Szent Lelket, hogy világosítsa meg elmémet. Azután üjra meg újra elolvasom a meg nem értett részt, amíg meg nem bizonyosodtam felőle.”

— „És akkor már meg is érted9’

— „Tudod, fiacskám, ez egy kicsit olyan, mint a skálák gyakorlása” — mondta anyám. „Az ember tudja, hogy amit csinál jó és szükséges és még ha egy csomót bukdácsol is folytatja útját. És ha bizakodva folytatja az útját, elérkezik az a nap. amikor megért mindent, vagyis célba ér.’

Később rájöttem a saját tapasztalatom alapján, hogy mennyire szükséges a Sznet Lélek útmutatását és fegyelmező erejét kérni bibliaolvasás és meditáció útján.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, irántunk való szeretetedet. Segíts, hogy hűek lehessünk és türelmesek és kitartók, amidőn a Te akaratod szerint szeretnénk cselekedni. Ámen.

— A megértés, tudás néha csak a szigorú fegyelem útján jő. —

Enke Dorothy, (Nebraska)