Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 17. —Olvassuk: Luk. 11:5-13.

„Mennyivel inkább ád a Ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik azt tőle kérik.” (Likács 11:13)

Barátommal már napok óta róttuk dél Anglia szebbnél szebb utait, amikor is valaki a Szent Kereszt Otthon felé irányított bennünket. Ez volt Anglia legöregebb szegényháza. Valamikor 1136-ban alapították tizenhárom szegény elhelyezésére és gondozására. Enni, inni adnak a szegény vándoroknak, akik a kerítéshez jönnek és segítséget kérnek.

Amikor a kapus fülkéhez értünk, ahonnan az érkezők útját igazítják, találkoztunk egy másik fáradt vándorral. Kérte a vándoroknak kiszabott szükség élelmezést, ami egy korsó sört és egy darab kenyeret jelentett. Utána mi kerültünk a kapus fülkéje elé és csendesen vártuk, hogy kiszolgáljanak. Egy idő múlva az öreg kapus így szólt hozzánk, „Mi soha fel nem ajánljuk a vándoroknak kiszabott alamizsnát, hacsak ők nem kérik tőlünk.” Barátommal tehát egyenként kértük az ételt és italt. Meg is kaptuk az együttérzés tradicionális szimbólumait.

Azóta sokszor jutnak eszembe az öreg kapus szavai, mert Mesterünk szavaival vannak összhangban. „Kérjetek és adatik Néktek, keressetek és találtok: zörgessetek és megnyittatikTinéktek.” Kérni, keresni, zörgetni, ezek a titkai a kérő imádságnak. Nem erőszakoskodni, ha az Úr nem ad, de megvallani az ember elfogadó készségét, mely részesülni vágyik az óhajtott kegyelemben.

IMÁDKOZZUNK: Kegyes Urunk, tégy alázatossá és készségessé a kérelemre, a keresésre és a zörgetésre, hogy kegyes ajándékaidban részesülhessek. Ámen.

— Mikor imádkozva könyörgök kész vagyok-e Isten áldásait befogadni? —

Snowden F. Rita (Ujzéland)