Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 13. — Olv.: Ján.l:l-14.

„És a világosság a sötétségben fénylik.” (János 1:5)

Amint az angliai Stampford-ból Peterborough-ba hajtottam, észrevettem, hogy a szembejövő autók lámpái mind fel voltak gyújtva. így én is felgyújtottam az enyémet. Kihúztam a gombot, de mikor a jelzőtáblára (műszerfalra) tekintettem, nem látszott az kivilágítva. Aztán egy viharba kerültem. Amint jobban és jobban elsötétedett, észrevettem, hogy a tábla fényes és világos. A lámpák állandóan égtek, de csak a sötétben mutatkoztak a táblán láthatóan.

Lelki életemben is ugyanezt tapasztaltam. Csak válság idején, mikor beteg voltam, vagy nagy elhatározás előtt álltam, kezdtem Isten Igéje lámpásának a világosságát észrevenni. És mivel bevilágította utamat, biztonsággal tudtam a viharon keresztülmenni. Bár Isten világossága állandóan jelen volt, legjobban mégis a válság sötét viharában tapasztaltam meg.

Nagypénteken igen nagy volt a sötétség. Jézus keresztfán szenvedett halála sötétségbe burkolta a világot. De éppen ezzel a szomorú eseménnyel jött világosság, megváltás és remény számunkra — beteg, elcsüggedt és elhagyatott embermilliók számára. „Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony az ember igaz volt.”

A kereszt, mely Isten szeretetének a szimbóluma az emberiség számára, örökké fog világítani és a sötétség sohasem fogja tudni kioltani.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus! Ragyogd be életünket szereteted sugarával, hogy annak melege érezhető legyen embertársainkkal való viszonyunkban. Ámen.

— Isten világossága állandóan ragyog, hogy az élet viharán átsegítsen. — Goodrich J. (Peterborough, Anglia)