Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.” (Efézus 3:16)

Pál apostol egy római börtönben volt, mozgási szabadságától megfosztva. Könnyű lett volna neki saját magán sajnálkozni és azt gondolni, hogy életének meg szolgálatának is a végére jutott. Ehelyett azonban a maga problémáin túl azt kereste, hogy másokon miként tudna segíteni. így szolgálata talán még fontosabb és hathatósabb volt, mert többet imádkozott keresztyén testvéreiért és leveleket írt nekik, melyek tele voltak szerető bátorítással.

Mi történik, mikor körülményeink folytán mi is úgy érezzük, hogy be vagyunk börtönözve? Mikor betegség, vagy családi baj áll elő, mikor csüggedés, vagy aggodalom vesz rajtunk erőt? Ha képesek vagyunk börtönünk falán áttörve a mások gondjaival törődni, akkor mi is felfedezzük azt a kimeríthetetlen erőforrást, ami Pált megtartotta, megerősítette. Igen, Isten gazdagsága kimeríthetetlen. Erőt ad, ahol erőre van szükség; vigaszt, ahol vigaszra; békét, bűnbocsánatot, ahol ezt várja a nyugtalan szív. Kérheted bátran a magad és a mások számára is!

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, hogy mélységes szereteteddel megtartasz és erősítesz. Segíts, hogy tudjam azokat vigasztalni és erősíteni, akik egyedül vannak és bebörtönözve érzik magukat. Hittel így imádkozom: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved... Ámen.

— Bármilyen börtön falán át tudunk törni, ha imádkozunk másokért és bátorítani tudjuk őket. —

Bagnull J. Marlene (Pennsylvania)

SZERDA, ÁPRILIS 14. — Olvassuk: Ef. 3:13-21.