Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 12. — Olvassuk: Luk.24:36-49.

„így van megírva és így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a halálból.’’ (Lukács 24:46)

Húsvétnak az a csudálatos tanítása, hogy a Golgothára nem úgy tekinthetünk vissza, mint a legyözetés helyére. Nem úgy, hogy ott Isten szándéka kudarcot vallott. És így biztosak lehetünk arról, hogy Isten terve akarata a mi korunkban sem fog legyőzetni. Húsvét figyelmeztet minket arra, hogy amikor az emberi gonoszság a legnyilvánvalóbb volt, Isten még akkor sem fáradt bele az emberiséggel való törődésbe. Isten feltámasztotta Krisztust a halálból és az Ő élő jelenléte, élő Lelke a mi megváltásunkon munkálkodik. A feltámadás a mi biztosítékunk arra, hogy élő Megváltónk van, aki segít minket abban, ahogy életünket az örökkévalóságra irányítsuk.

„Krisztus feltámadt!” Ez a húsvéti üzenet. És ez az üzenet nemcsak egy valahogy megújított, kijavított régi életnek az ígérete, hanem egy egészen új, más feltámadott életnek a valóságát hordozza. Egy egészen egyszerű üzenet ez, mégis az egész világ számára van reménység benne. Isten nem fáradt el a velünk való törődésben, még most is, mindvégig bajlakodik velünk. (Isten) Meg fog szabadítani bűntől, haláltól. Feltámaszt Krisztus Urunkkal.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, a Te utad az igazságosság útja. Hálát adunk Neked azért az ajándékért, amit Jézusban adtál, aki előljárt abban, hogy nékünk utat mutasson. Az ő halálában van a mi győzelmünk, az Ő életében van a mi életünk. Ámen.

— A keresztyénség a feltámadás vallása. —

Hovey E. Pál (Oregon)