Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

NAGYCSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 8. — Olv.: Máté 26:36-46

„És kissé előremenve, arcra borult és így könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen mint én akarom, hanem amint te.” (Máté 26:39)

A magánosság a legerősebb emberi érzések közé tartozik és talán a legfájdalmasabb és legnehezebben elviselhető. Jézus is megtapasztalta a Gecsemáné kertben. Tanítványai részben elszéledtek; a három pedig akiket magával vitt beljebb a kertbe, elaludt; Judás az árulását ment végrehajtani. Magányában megragadta, elárasztotta Jézust a megaláztatás és a halál valósága; egyedülléte, bár maga választotta, nagy fájdalommal töltötte el. De még ekkor is úgy imádkozott ahogy tanítványait tanította: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.” Istennel való együttléte után, Jézus nyugodt elhatározással indult, hogy Atyja akaratát teljesítse, igaz, szívében a fájó tövissel, amit a tanítványainak érzéketlensége és közömbössége okozott neki.

Jézus példáját követve, mi is szembe tudunk szállni, nehéz körülményeinkkel. Nem vagyunk egyedül. Isten velünk van, mint ahogy Jézussal is vele volt a Gecsemáné kertben.

IMÁDKOZZUNK: Amikor gondjainkkal és félelmeinkkel kell szembeállnunk, nagy biztonság számunkra a tudat, Urunk, hogy te velünk vagy. Örvendünk, hogy Krisztus által legyőzhetjük a világot. Ámen.

— Isten velünk van; sosem vagyunk egyedül. —

Perry Bell (Wisconsin)