Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1982-03-01 / 2. szám
„Ne féljetek! A Názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadott, nincsen itt. íme a hely, ahová öt helyezték.” (Márk 16:6) Pár nappal Húsvét előtt, egy vendéglőben ülve, a mellettünk lévő asztaltól a következő párbeszéd jutott el fülemhez: „Nagy ünnepséget rendezel Húsvétra?” — kérdezte az egyik nő a másikat. ,,Ó, nem. A fiúnk nagyon elfoglalt, nem tud hazajönni. Kettőnk számára pedig nincs értelme nagy ünnepséget rendezni” — hangzott a válasz. Micsoda téves felfogása Húsvétnak — gondoltam magamban, — Húsvétnak, amely a keresztyének számára igen nagy nap. Egyeseknél semmi nyomát nem érezni a feltámadás örömteljes ünnepelésének: a győzedelmes hír újra átélésének: dicsőítő énekek éneklésének; Krisztus imádásának, ki életét adta, hogy életet szerezzen számunkra. Keresztyén létünk ellenére mi is sokszor eltérünk az igaz helyes ünepléstől. Rossz vágányra terel az öltözékünkről és a finom ételekről való gondoskodásunk. Nem jut időnk elcsendesedni és megnyitni szívünket, hogy átélhessük Nagypéntek eseményeit; Jézus halálának valóságát, valamint Húsvét jelentőségét. Húsvét nemcsak egy közönséges ünnepnap igazi piros betűs nap, amely értelmet ad a keresztyén ember minden napjának. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, az örömet és reménységet, amit Húsvét tartalmaz számunkra. Készítsed el szívünket és elménket rá. Ámen. — Jézus Krisztus feltámadott! — Marcel M. Friend (Illinois) SZERDA, ÁPRILIS 7. — Olvassuk: Luk.24:l-ll