Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 6. — Olvassuk: 2Kor. 5:6-10.

„Hitben járunk és nem látásban.” (2Kor.5:7)

A minap valaki megkérdezett: miben hiszek. Elgondolkoztam. Hiszem, hogy autóm indulni fog, mikor valahová menni akarok. Hiszem, hogy mikor inni vágyom, a csapból folyni fog a víz. És még más egyéb dologra is gondoltam, amiben hiszek. Aztán egyszerre világossá lett előttem, hogy mindezek érzéki, földi dolgok. A bennük való hit csupán e világhoz köt, ezért tompa erőtelen. Az én hitem sokkal mélyebb, hiszek Jézus Krisztusban. Bízom Benne, hogy Ő irányítja lépéseimet, megosztja terheimet, és igazi békességet ad.

Az ótestamentumi időkben az emberek emlékoszlopokat állítottak kövekből, vagy más egyebekből azokon a helyeken, ahol úgy érezték, hogy ott Isten cselekedett. Mi is felépíthetjük a magunk emlékoszlopait. Elraktározhatjuk szívünkben jól az emlékeket, amikor és ahol Istent láttuk cselekedni életünkben. És mikor nehéz idők jönnek, emlékezzünk Istennek életünkben végzett nagy tetteire. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten miképpen gondoskodott rólunk, miképpen tartott, őrzött, látás nélkül is járhatunk Istennel, abban a hitben, hogy Isten ma is hűséges Urunk, nem hagy el soha.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenem, segíts, hogy lássam akaratodat és kövessem. Segíts, hogy mindenkor emlékezzem, hogy Te vagy az igazi alap, melyen hitem nyugodhat mennyei hazámat illetőleg. Jézusért kérlek. Ámen.

— A hit bizalom Istenben, hogy Ő szeret és mindent javunkra cselekszik. —

Martha J. Knobel (Tennessee)