Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 5. — Olvassuk: Zsolt. 71.

„Vénségetekig én vagyok az és megőszüléstekig én viselek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.” (Ésaiás 46:4)

Mária már évek óta az öregek otthonában él. Amikor reumája úgy elhatalmasodott, hogy nem tudta ujjait és lábait használni, nem tudta ellátni önmagát, az öregek otthonában kellett elhelyezni. Azóta ott van — türelmesen, békésen. Templomunkból néhányan havonta meglátogatjuk, viszünk neki egy kis virágcsokrot és elmondunk egy-egy üzenetet a bibliából.

Mindig örül a virágnak, de különösen azt értékeli, amikor felolvasunk az Igéből. Az ő egyetlen vigasza és ereje Jézus Krisztus. Az Ő Igéje ad neki örömöt, türelmet, vigaszt és reményt.

Testvérem, légy bár fiatal, aki reményekkel, tervekkel járod életed útját, vagy öreg, aki már végig küzdötte az életet, neked is csak egy reményed, erőd és vigaszod van, Jézus Krisztus. Megnyerheted az egész világot (Lukács 9:25), de ha nem tartozol Jézus Krisztushoz, semmid sincsen. Azok a fáradt, kis öregek, akiket az öregek otthonából ismerünk, akik a Megváltóba vetik hitüket, nem érzik úgy sorsuk mostohaságát, mint a többiek. Családjuk, rokonaik nincsenek velük, de velük van Ő, aki megígérte, hogy: „És íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk, Aki mennyei Atyja vagy, úgy öregnek, mint fiatalnak, köszönjük Neked a mi erősségünket, vigaszunkat és reménységünket, Szent Fiadat. Segíts, hogy életünk útját csakis Vele járjuk. Az ö nevében imádkozunk. Ámen.

— Aki Jézus Krisztusban van, az már az örök életben van. — Tomcsányi Ödönné (Fresno, California)